Szociális képességek fejlesztése
2021. augusztus 8. - Dinya Dóra

Na de mi is az a szociális kompetencia és hogyan tudjuk fejleszteni?
Szociális készségeinket is, (mint a legtöbb készségünket) tanulás útján sajátítjuk el. A felnőttek példamutatása, emiatt kiemelkedő fontosságú ezen témakörben. A gyermekek megfigyelik a felnőttek viselkedésmintáit és ezekből építik ki saját repertoárjukat. Kezdetekben a szülőktől látott mintákat csak a már átélt szituációkban alkalmazzák, majd az érési folyamat eredményeként kiterjesztik azokat különféle változatos helyzetekre is. (ezt hívjuk generalizációnak) Minél több pozitív választ és megerősítést kap egy gyermek egy adott viselkedésmintára, annál több különböző helyzetben fogja alkalmazni. Egy rendkívül egyszerű, hétköznapi példa erre: az a gyermek, aki otthon folyamatosan azzal találkozik, hogy megosztják az ételt egymással a családtagok, a későbbiekben felszólítás nélkül fogja megkínálni társait az elemózsiájából. Utasítás nélkül tanul meg osztozkodni. Vagy: aki otthon a szüleitől azt látja, hogy mindennapos a kérem-köszönöm szavak használata, automatikusan az óvodában, vendégségben, a játszótéren is használni fogja ezeket. Ebből is láthatjuk, hogy a szociális képességek tanítása kevésbé speciális tanítási-tanulási folyamat, sokkal inkább példamutatás. A kisgyermekkori szocializáció első és legfontosabb színtere a család. Az otthonról hozott mintákat árnyalja későbbiekben a kortárscsoport szokásrendszere és egyéb hozott mintái. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk célzottan fejleszteni. Erre alkalmazzuk a foglalkozásokon a drámajátékokat, a meseelemzéseket, a bábjátékokat, a szituációs játékokat, szerepjátékokat és én-nyelv játékokat. Ezek mind olyan tevékenységek, melyek megfelelnek a gyermekek életkori sajátosságainak, így játék közben észre sem veszik, hogy tanulnak. Ezeknél a feladatoknál tényleg igazán móka a tanulás. E tevékenységek során meg tudjuk figyelni a gyermekek társakkal való kapcsolatfelvételét, én-kifejezésüket és verbális, valamint nonverbális kommunikációjukat is. Mindezen hasznos hatásuk miatt javaslom otthonra a sok-sok meseolvasást (sőt ez esetben még jobb, ha a gyerekekkel közösen költünk saját mesét), a bábozást és a különféle szerepjátékokat. A szerepjátékok segítenek a gyermekeknek mások cipőjébe bújni, különféle, számukra ismeretlen élethelyzetet kipróbálni, mely által nő az empatikus készségszintjük. Jó játékot kívánok!