• + 36 30 9825-088 - Anna

Szociális képességek fejlesztése

2020. szeptember 11. - Dinya Dóra
Amikor a gyermekek iskolai életére gondolunk, elsőként (és talán egyetlenként) a különféle tantárgyak jutnak eszünkbe. Vajon szépen fogja írni a betűket? Ugye ügyesen fog számolni? Remélem szépen, folyékonyan fog olvasni és gyönyörűen szavalni. Ilyen és efféle gondolatok kavarognak a fejünkben. Ezek mellett gyakran feledkezünk meg arról, hogy a gyermekek társas lények, akik a társadalom részeként fogják eltölteni felnőtt éveiket, akárcsak mi és ehhez elengedhetetlenül fontos a megfelelő szociális kompetencia megalapozása és kialakítása már egészen kis kortól. A megfelelő szociális képességek megléte mellett a gyermekek könnyebben lesznek képesek a problémamegoldásra, a konstruktív konfliktuskezelésre és a páros/csoportos projekt jellegű feladatok elvégzésére az iskolában, mely a felnőttkori eredményes team-munka és együttműködőkészség alapja. Meglepő lehet, hogy amit az óvodai évek alatt mutatunk a gyermekeinknek, azok hatással lesznek a felnőttkori munkahelyi beválásukra és egyéb társas helyzetben lévő viselkedésükre. Fontos tudnunk, hogy a kognitív (értelmi) és az érzelmi képességeink együttesen, közösen fejlődve határozzák meg a szociális képességeinket, ezektől függ, hogy milyen eredményes lesz a későbbiekben a társas viselkedésünk.

Na de mi is az a szociális kompetencia és hogyan tudjuk fejleszteni?

Szociális készségeinket is, (mint a legtöbb készségünket) tanulás útján sajátítjuk el. A felnőttek példamutatása, emiatt kiemelkedő fontosságú ezen témakörben. A gyermekek megfigyelik a felnőttek viselkedésmintáit és ezekből építik ki saját repertoárjukat. Kezdetekben a szülőktől látott mintákat csak a már átélt szituációkban alkalmazzák, majd az érési folyamat eredményeként kiterjesztik azokat különféle változatos helyzetekre is. (ezt hívjuk generalizációnak) Minél több pozitív választ és megerősítést kap egy gyermek egy adott viselkedésmintára, annál több különböző helyzetben fogja alkalmazni. Egy rendkívül egyszerű, hétköznapi példa erre: az a gyermek, aki otthon folyamatosan azzal találkozik, hogy megosztják az ételt egymással a családtagok, a későbbiekben felszólítás nélkül fogja megkínálni társait az elemózsiájából. Utasítás nélkül tanul meg osztozkodni. Vagy: aki otthon a szüleitől azt látja, hogy mindennapos a kérem-köszönöm szavak használata, automatikusan az óvodában, vendégségben, a játszótéren is használni fogja ezeket. Ebből is láthatjuk, hogy a szociális képességek tanítása kevésbé speciális tanítási-tanulási folyamat, sokkal inkább példamutatás. A kisgyermekkori szocializáció első és legfontosabb színtere a család. Az otthonról hozott mintákat árnyalja későbbiekben a kortárscsoport szokásrendszere és egyéb hozott mintái. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk célzottan fejleszteni. Erre alkalmazzuk a foglalkozásokon a drámajátékokat, a meseelemzéseket, a bábjátékokat, a szituációs játékokat, szerepjátékokat és én-nyelv játékokat. Ezek mind olyan tevékenységek, melyek megfelelnek a gyermekek életkori sajátosságainak, így játék közben észre sem veszik, hogy tanulnak. Ezeknél a feladatoknál tényleg igazán móka a tanulás. E tevékenységek során meg tudjuk figyelni a gyermekek társakkal való kapcsolatfelvételét, én-kifejezésüket és verbális, valamint nonverbális kommunikációjukat is. Mindezen hasznos hatásuk miatt javaslom otthonra a sok-sok meseolvasást (sőt ez esetben még jobb, ha a gyerekekkel közösen költünk saját mesét), a bábozást és a különféle szerepjátékokat. A szerepjátékok segítenek a gyermekeknek mások cipőjébe bújni, különféle, számukra ismeretlen élethelyzetet kipróbálni, mely által nő az empatikus készségszintjük. Jó játékot kívánok!

© 2010-2020 Ovisuli - Minden jog fenntartva | https://ovisuli.hu

Az oldal sütiket (cookies) használ, melyek célja, hogy jobban ki tudjuk szolgálni a weboldalunkra látogatókat. Tudjon meg többet...