• + 36 30 9825-088 - Anna

Voltunk a TV-ben

Az MTV M1 csatornáján az Ovisuli

Ebben a riportban pedagógusok és Juhász Anna, az Ovisuli alapítója és tulajdonosa beszél a módszerekről, miközben a foglalkozásokat élőben is láthatjuk.

  • Rovat: Nappali (Balogh Ágnes, Dörflinger László, Szakács Tibor Attila)
  • Készült: 2010. szeptember 5.
  • Időtartam: 5:24

Voltunk a Rádióban

Ismét voltunk a Kossuth Rádió Napközben című adásában

2017.03.10.-én, amelyben
szakértő munkatársunk, Tombi Judit az egyik meghívott stúdióvendég.

Voltunk a Kossuth Rádió Napközben című adásában

Rólunk írták

Ovisulis foglalkozás.
Terhelést bíró gyerekké kell válniuk.
(Fotó: Nagy Balázs)

Milyen lenne az alapozó osztály?

A legtöbb gyerek számára hasznos lenne az iskola-előkészítés, kérdés, megteremthető-e a szükséges infrastruktúra két év alatt

magyarhirlap.hu / Korompay Csilla - 2017.03.28.

A kilencosztályos általános iskola tervéről mind több szó esik, és lassan körvonalazódik az is, hogy a plusz egy évfolyam amolyan nulladik év, „alapozó” osztály lenne az óvoda és az iskola közötti „szakadék” áthidalására.

Ismerjük a klasszikus tanévnyitó verset: „…Első nap az iskolában, padban ülök, figyelek, nem moccantom fejem, lábam – nagy dolog ez, gyerekek!” És valóban, ha az óvoda szabad, játékos világa és az iskola szigorú szabályai és követelményei közötti eltérésre gondolunk, nem túlzás a „szakadék” kifejezés. Még akkor sem, ha az óvodában is vannak foglalkozások, amelyeken a gyerekek – sokszor projekt módszer keretében – elsajátítanak ismereteket az évszakokról, természetről, saját magukról és környezetükről, barátkoznak a számokkal és tanulnak verseket, dalokat, valamint nyilvánvalóan itt sem egészen kötöttségek és elvárások nélkül tevékenykednek.

Egy átlagos gyerek a nagycsoportban már gyakran hall arról, hogy nemsokára iskolába megy, izgalommal – sokszor némi szorongással – néz a változások elé, nyílt napok alkalmával találkozik is azzal a világgal, ami rá vár szeptemberben, de ismerheti testvéreinek elbeszéléséből és filmekből is. Nem teljesen felkészületlenül érkezik tehát a tanévnyitóra, és a többség hosszabb-rövidebb időn belül képes alkalmazkodni az új helyzethez. Ennek megkönnyítése, zökkenőmentesebbé tétele azonban sok szülő vágya, esetleg azért, mert „erős” iskolába szeretnék íratni gyermeküket. Így aztán manapság nagy a választék különböző iskola-előkészítőkből. Ezek egy része heti egy-két alkalommal kínál két-háromórás foglalkozásokat havi huszonöt–harmincezer forintért, de van mindennapos iskola-előkészítő magánóvoda is havi százezres, vagy még magasabb áron.

Tolltartó és csendes pihenő

Ahhoz, hogy fogalmunk legyen arról, milyen lehetne a tervezett „alapozó” év, milyen módszereket, elveket alkalmaznának esetleg a köznevelésben is, egy immár tizenegy helyszínen működő vállalkozás, az Ovisuli zuglói épületébe látogattunk el, ahol nem csupán a foglalkozásokba pillanthattunk be, hanem iskolaérettségről, a szülőkkel való kapcsolattartásról, a nulladik évfolyamot érintő kérdésekről is beszélgettünk az ott dolgozókkal.

Ezen a délelőttön hét ovisulis ül az apró székeken, a szerdai csoportból öten betegek, vagy családi program miatt hiányoznak. Többségük hatéves, de akad öt- és hétesztendős is. Általában hetente egy délelőttöt töltenek itt, ebből három óra a „tanulás” huszonöt–harminc perces foglalkozásokra bontva, köztük szünetek, tízórai, játék. Akik délutánra is maradnak, azoknak van csendes pihenő, ami az óvodai létet idézi, matracokat raknak a földre, aki tud, alszik, ám ez már ritkábban fordul elő, viszont a pihenést még igénylik. Kérdésre ki bizonytalanabbul, ki bátrabban mondja, hogy már várja az iskolát, de mindannyian büszkék rá, hogy vannak könyveik, tolltartójuk és iskolatáskájuk is.

Most éppen a magánhangzók és a szótagok számának összefüggésével foglalkoznak. A szakkifejezéseket más szavakkal helyettesítik, például a „titkos nyelv” azt jelenti, hogy a szavakból csak a magánhangzókat mondják ki. A „széttapsolós” játék során a szavak szótagjait letapsolják, megszámolják, majd a magánhangzókat is, így lassan rájönnek, hogy a szótagok száma a magánhangzók számától függ. Az „óra” csupán húsz perc, de néhány gyerek figyelme így is el-elkalandozik, s akad olyan is, aki minduntalan közbeszól, egy percig sem bír nyugodtan ülni. Erika néni azonban türelmesen vissza-visszazökkenti őket a feladatmegoldáshoz, ügyel arra, hogy mindenki kivegye a részét a válaszokból. Végül két – a munkatankönyvben az imént megoldott példákhoz hasonló – leckét megjelöl „otthoni szorgosként”, azaz házi feladatként.

Kovács Erika a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskolán végzett, több mint húsz esztendeig általános iskolában tanított, ötödik éve dolgozik itt. Közoktatás-vezetői szakon szerzett másoddiplomát. „Évről évre tapasztalom, mennyire nagy a létjogosultsága az előkészítőnek – mondja –, akkora a változás egy tanév alatt.” Rendszeresen felmérik a gyerekek alapkészségeit, a kommunikációt, logikát, mozgást, így pontosan látják a fejlődést. „Érett, terhelést, fegyelmet bíró személyiség kell az iskolához – folytatja Erika. – Nagyon fontos a pozitív önértékelés. Ezért gyakran mondogatjuk is a gyerekekkel, hogy „ügyes vagyok, okos vagyok, meg tudom csinálni!” Végtelen türelemre van szükség, és nem szabad olyan dolgokat kipréselni belőlük, amikhez még nem elég érettek. A cél, hogy egészséges lelkületű, nyugodt, jókedvű gyerekek legyenek, akik tudják, hogy itt szeretik őket, tehát a szorongás, stressz, magas elvárások helyett egy támogató közeg vegye őket körül” – hangsúlyozza a tanítónő.

Plusztantermek kellenek

Egyetért azzal, hogy nagy a szakadék az óvoda és az általános iskola között, és ezt át kell hidalni, mert nem lehet, hogy kudarccal kezdődjön a tanulás. Azonban az „alapozó osztály” tervével kapcsolatban rámutat, hogy a létszámgondok – legalábbis a fővárosban – jelenleg is mindennaposak mind az iskolákban, mind az óvodákban, s ami most kihívást jelent, azt egy tovább növelt gyerekszámmal nagyon nehéz lenne megoldani. A férőhelyproblémák mellett szerinte nem minden alsós tanító vállalná az óvodás korosztály tanítását. „Magam is tapasztaltam, amikor idekerültem, mennyire másként kell egy ötévessel foglalkozni, mint egy hétévessel” – teszi hozzá Erika. Az sem mindegy – folytatja –, milyen létszámúak lennének ezek az osztályok, mert például egy húszfős csoport még kezelhető, afölött egyre nehezebb a kicsikkel személyre szabottan törődni, az ideális pedig tíz–tizenkét gyerek.

Mindenesetre úgy látja, az, amit az óvodában iskola-előkészítésként kapnak, nem elég. Szerinte hétéves kor alatt a legtöbb gyerek még nem iskolaérett. Sőt, sok hatéves, amikor hozzájuk kerül, még „egészen baba”, önfegyelem és feladattudat nélkül. Ehhez képest az iskolában szeptemberben elkezdik velük az „alapozást” és decemberben már olvastatják őket. „Sajnos a szülői elvárások is magasak, egyre türelmetlenebbek, ha úgy látják, gyermekük nem halad elég gyorsan” – jegyzi meg Erika.

„Szeptemberben itt is tíz gyermek százfelé szalad, hat hónap eredménye, hogy már így ülnek, türelemre kell tanítani a szószátyár gyerekeket, és sok biztatás kell a félénkebbeknek, hogy egyáltalán merjenek megnyilatkozni” – magyarázza Juhász Anna, az Ovisuli tulajdonos-ügyvezetője. A vállalkozás ötlete egyébként akkor merült fel benne, amikor a kisfiánál megtapasztalta, mennyi fejlesztenivaló akadhat, ha valaki mindent meg akar tenni a sikeres iskolakezdésért. „Bankban dolgoztam, a dolog menedzsment, marketing részéhez értek, egy tanárnő pedig segített a tanterv kidolgozásában” – meséli a cégvezető, aki az azóta eltelt hét év alatt bőven szerzett pedagógiai tapasztalatokat is. Öt gyerekkel kezdték, de gyorsan nőtt a létszám, és a harmadik évben elkezdték kiépíteni a franchise rendszerüket, most már két partnerük van és összesen tizenegy helyszínen működik Ovisuli a fővárosban és Pest megyében. Nemcsak egyszerűen átadják az óravázlatokat a partnereknek, hanem be is tanítják a pedagógusokat, akik először megnézik, hogyan foglalkoznak az ovisulis tanítónők a gyerekekkel, majd nekik is „próbaórákat” kell tartani. Azok a tanítók, akik már régebben csatlakoztak az Ovisulihoz, segítik az újakat és átadják a tudásukat a tanév során.

Lassan, türelemmel

Tantervükkel kapcsolatban a cégvezető úgy fogalmaz: „az elején nagyon ovisok vagyunk, az első hónap azzal telik, hogy megszelídítjük a kis oroszlánokat, van körjáték, torna, gyurmázás, rajzolás, és legföljebb tíz percet töltünk komolyabb feladatokkal”. Először is olyan dolgokat kell megtanulniuk a gyerekeknek, hogy például nem vágunk bele a másik szavába. A második hónapban már kezdenek a matematikához és a magyarhoz alapozni, beszélnek a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmáról, az irányokról, ami később az írásnál is fontos lesz, emellett pedig sok éneket és verset tanulnak, mivel a memoriternek nagyon nagy szerepe van a magyar oktatásban, és erre is fel kell készülni. „Az íráselemekre az iskolában két hónap van, nálunk egy év – mosolyog Anna. – Lassabban haladunk, de legkésőbb januárra elérünk oda, hogy jó ceruzafogása lesz minden gyereknek, és magabiztossága a feladatokban.” A szülőkkel napi kapcsolatban vannak. „Sok kérdést kapunk a szülőktől, nincsenek hozzászokva, hogy bármit, bármikor megkérdezhetnek. Az iskolában és az óvodában erre kevésbé van lehetőség, idő, energia” – állapítja meg Anna.

Visszatérve a tantervhez: decemberben beszédgyakorlatok vannak, meglátása szerint egyre több a beszédhibás kisgyerek. Megjegyzi, az óvodában csak nagycsoportban szűrik őket, de ha több hang hibádzik, akkor azt nem lehet egy év alatt kijavítani, így az elsősnek még logopédiai foglalkozásokra is kell majd járnia.

Az alapozó osztályról felemás Anna véleménye: egyrészt minden gyermek esetében van olyan, amit fejleszteni lehet, tehát akár mindegyikük járhatna előkészítőre, ugyanakkor vannak, akik különösebb felkészítés nélkül is gond nélkül veszik az akadályokat egy normál tantervű iskolában, mások pedig talán unatkoznának is egy ilyen év alatt. A legnagyobb gondot azonban szerinte is a hiányzó infrastruktúra okozná, ha valóban bevezetnék 2019-ben a plusz egy évfolyamot. „Zuglóban például huszonhat helyett huszonnyolc–harminckét fős létszámmal indulnak az osztályok, ha ehhez hozzájönne még egy évfolyam, azt végképp nem lehetne elhelyezni. Hová raknák ezeket az osztályokat? A pincébe? Vannak iskolaépületek, amelyeket bővíteni sem lehet, mert nincs hová – veti fel az ügyvezető. – Eredeti szakmám miatt felmerül bennem, hogy nem kellene-e ilyenkor megvalósíthatósági tanulmányt készíteni.”

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/83758/Milyen_lehetne_az_alapozo_osztaly

Köztéri megjelenéseink

YouTube-ra feltöltött videók

Ovisuli-s videók

Táborokban készült videók

© 2010-2018 Ovisuli - Minden jog fenntartva | https://ovisuli.hu

Az oldal sütiket (cookies) használ, melyek célja, hogy jobban ki tudjuk szolgálni a weboldalunkra látogatókat. Tudjon meg többet...